Valahogy így esett az első csókom...

Eredeti cím: My first kiss went a little like this

Figyelmeztetés: trágár nyelvezet

Korhatár: 16

Fordította: Apple

Edward nem tudta, volt-e valaha bizonytalan és ijedt az ikertestvérével kapcsolatban, de ahogy ott állt, és magán érezte John tekintetét, be kellett ismernie, hogy félt.

- Tudod, hogy ez nem történhet meg - motyogta, gondosan kerülve testvére tekintetét, ahogy az inge szélét babrálta, és sokkal exponáltabbnak érezte magát, mint kellett volna. Bár nem a leghosszabb inget viselte, nem kellett volna meztelennek éreznie magát, de valahogy hatalmába kerítette a gondolat, hogy John pillantása áthatol a ruháin, és egészen a lelke mélyéig hatol.

Hülyeség volt, tisztában volt vele, de amit csináltak, legalább akkora hülyeség volt. Vagy még nagyobb.

- Ennek tényleg nem kellene megtörténnie - ismételte. - Úgy értem... Istenem! Nem is tudom! Ez ostobaság, és nem kellene ezt tennünk, és fogalmam sincs, miért egyeztem egyáltalán bele, mert ez így a legkevésbé sem jó, és...

- Csak gyakorlunk - szakította félbe John vigyorogva. Edward a szemeit forgatta. Igen, hát hogyne. - Nem, de tényleg, nem kell megtennünk, ha nem akarod... Nem csinálunk semmit, ha nem akarod - mondta John, immár mosoly nélkül.

- Istenem, John, úgy csinálsz, mintha nem is tudom... szexelni készülnénk. Ez csak csókolózás - horkantott fel Edward. Most Johnon volt a sor, hogy a szemeit forgassa.

- Ha jól emlékszem, te vagy az, aki úgy csinál, mintha pókot akarnék etetni vele, vagy valami. Egyébként mi olyan ijesztő benne? Nem félsz, hogy fel foglak falni, ugye? - kérdezte John, halkan nevetgélve, ahogy Edward összerezzent a "pók" szó hallatán. Edward a vállát vonogatta.

- Csak... Bárki besétálhat ide, és megláthat, és...

- Szeretsz engem? - szakította félbe John, aggodalmas arckifejezéssel. Edward felsóhajtott.

- Persze! Tudod, hogy nem erről van szó!

- Tudod, amikor két ember szereti egymást, gyakran csókolóznak. Nem nagy dolog, tényleg. De mindegy, ha nem akarod...

- Akarom! Csak nem tudom, hogyan... - bökte ki elpirulva Edward, és zavartan bámulta a lábait. - Nem tudom, hogyan kell csókolózni. Még soha nem csókoltam meg senkit - folytatta halkan.

- Tudom. Megmutathatom, hogyan csináld, és mindketten tanulunk. Ez hogy hangzik? - javasolta meleg hangon John. Edward lassan bólintott, tekintetét még mindig a földön tartotta.

- Oké - motyogta.

John közelebb húzódott, míg az orra majdnem megérintette Edwardét. Pillantásuk találkozott egy másodpercre, de Edward gyorsan elkapta tekintetét, és hirtelen hihetetlenül zavarban érezte magát. Légzése lelassult, szíve pedig olyan hangosan és gyorsan vert, mintha ki akarna ugrani. A gyomrában milliónyi pillangó verdesett, amikor John szempillája az arcához ért, és kitört belőle egy reszketeg sóhaj. Úgy érezte, teste tűzben ég, és látta, amint John becsukja a szemét, és picit oldalra dönti a fejét, mielőtt még közelebb hajolt. Edward automatikusan becsukta szemeit, amikor megérezte, hogy John ajkai súrolják az övét. Újabb sóhaj tört fel mellkasából, ahogy John kissé határozottabban préselte hozzá ajkait. Nem volt igazán észbontó, csupán lágy mozgás és érzések, mégis egyszerre töltötte el bizsergéssel, izgalommal és szeretettel. Nagyjából egy perc telhetett el, mire John végül elhúzódott, és kinyitotta a szemét. Edward észrevette, hogy tetszik neki John szemének csillogása, és hogy ajkai élénkebb pirosak, mint korábban.

- Még? - kérdezte John. Hangja törékeny volt, és érezhetően kicsit kifulladt. Edward bólintott. Nagyon tetszett neki így John hangja.

- Igen? - bizonyosodott meg John, mielőtt újra megmozdult.

Ezúttal más volt. John magabiztosabban és keményebben mozgatta ajkait Edwardéin, és bár ez is több volt, mint elég, hogy boldog és elégedett legyen, John kissé szétnyitotta ajkait, és hirtelen a nyelve is ott volt, és megnyalta Edward alsó ajkát, és te szent Isten! Automatikusan szétnyitotta az ajkait, és még mielőtt észrevehette volna, John nyelve a szájában volt. Gusztustalannak, furcsának és kibaszott durvának kellett volna lennie, de valahogy egyszerűen csak jó érzés volt. Túlságosan lefoglalta a csók, hogy észrevegye, John egyik keze az arcán pihen, a másikkal pedig a dereka köré fonta, és amikor John egy picit elhúzódott, hogy megszívja az alsó ajkát, Edward felnyögött. Ó, Istenem, ez egyáltalán nem volt a terv része, és azonnal elpirult, amint a hang elhagyta az ajkát. Úgy tűnt, John észre sem vette, bár a szája és a keze túlságosan elfoglalt volt, Edward pedig megkönnyebbülten sóhajtott John szájába. Lélegzete a torkán akadt, ahogy John fogai az ajkát karcolták, és elég keményen ragadta meg a karját ahhoz, hogy véraláfutást okozzon. Nem tudta megakadályozni, hogy halk nyöszörgés hagyja el a száját.
John ismét elhúzódott. Nehezen lélegzett, és megtörölte a száját a kézfejével, a pillantása pedig egy pillanatra sem eresztette Edwardét. Edward még mindig érezte az elektromos feszültséget a levegőben, és kieresztett egy reszketeg sóhajt, ahogy John keze az arcáról a tarkójára vándorolt, és a hajával kezdett játszani. John ajkai fényesek és pirosak voltak, és Edward nagyon szerette volna megcsókolni újra és újra, amíg az ajkaik kisebesednek és fájni kezdenek, de megálljt parancsolt magának.
- Jó volt? - kérdezte John, kissé rekedt hangon. Edward csak bólintott; nem bízott eléggé a hangjában ahhoz, hogy beszéljen. John ujjai még mindig a hajával játszottak, az arca elég közel volt, hogy összeérjen az orruk, Edward pedig máris nagyon hiányolta John ajkait. John szempillái súrolták Edward arcát, és mosolygott.
- Újra? - kérdezte John, és az Edward arcán elterülő vigyor azt mondta: a pokolba is, igen!