Minden, amit akarok

Eredeti cím: All I Want (For Christmas)

Írta: getthebread

Fordította: Apple

Műfaj: Fluff

Korhatár: 12

Edward a szobájuk ablakánál állt, és az udvart kémlelte, amit vékony jégréteg borított. Felnézett az égre, magában reménykedve, hogy havazni fog. Látni akarta, ahogy kövér hópelyhek sűrűn örvénylenek a fagyos levegőben, és ki akarta rángatni John-t hóangyalt csinálni, ahogy mindig is szokták. Visszagondolt az előző évre, amikor elég hó esett, hogy térdig belesüppedhessenek, amikor odakint szaladgáltak, mintha megint tizenkét évesek lennének. Hóval dobálták egymást, és egész nap szórakoztak, és amikor eljött az este, könnyed csókot váltottak a csillagos ég alatt, miközben a hó körülöttük táncolt.

Egy puha sóhajjal az ablakhoz támasztotta a homlokát, amint a nap fényében csillogó jeget nézte. Ujjai a kezében tartott dobozzal játszottak, amit gondosan piros és arany papírba csomagoltak. Finoman az ajkába harapott, és halványan elmosolyodott. Az ikrek megegyeztek, hogy semmit nem vesznek egymásnak ezen a Karácsonyon, de Edward megtette. Lepillantott a kis dobozra, azon tűnődve, vajon John ostobaságnak vagy butaságnak tartja-e.

Johnra gondolva hátrapillantott a válla fölött. John még mindig aludt, mellkasa ritmusosan emelkedett és süllyedt a mély lélegzetvételeivel. Edward mosolya kiszélesedett, ahogy lassan megfordult és a testvéréhez sétált. Leült John ágyának szélére, aki ösztönösen kinyitotta a szemét, és pislogott néhányat. Edward arra gondolt, talán rosszul kellene éreznie magát, amiért felkeltette a bátyját, de túl izgatott volt, hogy érdekelje. Végtére is Karácsony volt, Johnnak nem kellene átaludnia egy ilyen jeles napot.

A fiatalabb iker beslisszant a meleg takaró alá, John pedig átölelte a derekát, hogy közelebb húzza. Edward halkan kuncogott, ahogy John nyakába fúrta az arcát, és köré fonta a karját.

- Mi van a kezedben? - motyogta álmosan John Edward fülébe. Lélegzete forró volt a bőrén. Edward fészkelődni kezdett, mert kicsit csiklandozta, majd John szemébe nézett.

- A karácsonyi ajándékod - válaszolta szégyenlős mosollyal, John pedig felvonta a szemöldökét szavai hallatán. - Tudom, tudom. Azt mondtuk, idén nincsenek ajándékok, de ezt muszáj volt. Tessék, vedd el!

John kezébe adta a kis csomagot, és látta, hogy a testvére a homlokát ráncolva próbálja kitalálni, mi lehet az. Edward elvigyorodott, és meglökte Johnt, hogy megsürgesse.

- Gyerünk - mondta; az izgatottság tisztán kivehető volt a hangjából. - Nyisd ki!

John ülő helyzetbe tornázta magát, a hátát a falnak vetve, és Edward, aki még mindig az oldalán feküdt, felpillantott rá. Csak nézte, ahogy ujjai a papírral babrálnak. Egy kék bársonydoboz került elő, amikor a piros papír lecsúszott róla. John vetett Edwardre egy óvatos pillantást, aki halkan felnevetett John arckifejezését látva.

- Nem fogod megkérni a kezem, ugye? - kérdezte John, csak félig humorizálva. Edward megrázta a fejét, és még jobban nevetett.

- Fogd be a szád és nyisd ki! - vigyorgott Edward, és megnyalta az ajkát. Visszatartotta a lélegzetét, amíg John óvatosan felnyitotta a fedelet. Figyelte, ahogy John arckifejezése megváltozik: a vonakodás helyét a másodperc törtrésze alatt egy sugárzó mosoly vette át. John lassan kihúzta a dobozból az ajándékát, hogy közelebbről is szemügyre vehesse.

- Vettél nekem egy Claddagh gyűrűt? - lehelte John, a gyűrűről Edwardre pillantva. A fiatalabb testvér bólintott és az ajkába harapott. A gyűrű egy láncra volt erősítve, mert Edward tudta, hogy John nem viselhet gyűrűt az ujján anélkül, hogy az emberek folyton kérdezősködnének. A megoldás egy hosszú lánc volt, aminek segítségével John elrejtheti a pólója alá, így láthatatlanul viselheti.

A gyűrű elég egyszerű volt - olyan, mint bármelyik másik Claddagh gyűrű; a kéz a barátságot, a szív a szeretetet, a korona a hűséget szimbolizálta. Egyszerű volt, de gyönyörű. Egyfajta régies hangulata volt, ami miatt Edward még jobban imádta. Fontolgatta, hogy gravíroztat bele, de végül úgy döntött, már így is épp elég különleges.

John óvatosan belebújt, és eligazgatta, hogy a gyűrű a meztelen mellkasán pihenjen. Mosolygott, ahogy lepillantott rá, mielőtt újra Edward szemébe nézett. Edward karjáért nyúlt, hogy közelebb húzza. Edward feltápászkodott, és közelebb araszolt. John megpaskolta a combját, mire Edward a szemét forgatta, de azért befészkelte magát testvére ölébe. John átölelte, és magához vonta egy csókra.

- Köszönöm. Soha nem fogom levenni - motyogta az ajkaiba, és Edward érezte, hogy az ikertestvére mosolyog. Egy pillanat múlva elhúzódott, és bűntudatosnak tűnt. - Én nem vettem neked semmit.

- Nem érdekel - vont vállat Edward, és lehajolt egy újabb csókért, de John a vállára tette a kezét, és finoman visszatartotta. Edward sóhajtott és lebiggyesztette az ajkát.

- Komolyan mondom, Edward - motyogta John, felhúzva kezét öccse arcára. Finoman végighúzta a hüvelykujját Edward alsó ajkán, és Edward tudta, hogy azért tette, mert imádnivalónak találta a csücsörítését. - Holnap veszek neked valamit.

- Nem kell - mondta Edward, megrázva a fejét, mielőtt újabb csókot lopott. A keze elindult lefelé John mellkasán, amíg elérte a gyűrűt, és köré fonta az ujjait. Boldogan sóhajtott ikre ajkaira. - Itt van minden, amit akarok.

Claddagh gyűrű

(a képre kattintva olvashattok róla)

Fordítói megjegyzés: omgomgomfg IMÁDNÁM, ha ilyet adnának egymásnak. :')