Szabadesés

Vészesen közeledett a Luminous klipjének határideje, de sok ötletünket a stúdió megvétózta, mint kivitelezhetetlent. Így sürgősen új gondolatokkal kellett előrukkolnunk, hogy kitöltsük azt a pár percet.  A stúdió, azzal a megfontolással, hogy a rajongóink többsége fiatal lány, azt javasolta, hogy játsszuk ki a ’szexi’ kártyát. A kivitelezést viszont ránk bízták.

Így épp az aktuális hotelszobánkban ücsörögtünk egymással szemben és csöndben tanulmányoztuk egymást. Lassan kezdett beszökni a nyitott ablakon az esteledő város csöndes zajongása és sötétje, de valahogy csak nem jött az isteni szikra. Feladva az ücsörgést felálltam, és elgondolkodva átsétáltam a másik szobába egy üdítőért. Lassan kortyolgatva nekidőltem a pultnak, és hallottam magam mögött Ed puha lépteit. Nem fordultam meg, egyrészt mert pontosan el tudtam képzelni, hogy néz ki, másrészt mert olyannyira a gondolataimba merültem.

„Kérlek, ne fordulj meg, maradj nyugton! – szólt Ed halkan és már fordultam is volna meg kíváncsian, mikor megéreztem a csupasz vállamon a forró és meleg tenyerét.”

„Mondom, Ne fordulj meg! – kuncogott. – Van egy ötletem, amit kipróbálnék.”

Megadóan sóhajtottam és visszafordultam a hűtő felé. Közben éreztem, ahogy Ed lassan és szinte észrevétlenül végigsimít a hátamon, mivel nem volt rajtam póló, beleborzongtam a gerincem menti cirógatásba.

„Oké, mit terveltél ki? Valamit a kliphez?”

„Igen. – hallottam, ahogy mosolyog. – És ki szeretném próbálni. Kérlek, tedd le a poharat.”

Engedelmeskedtem és jegyre jobban érdekelt, hogy mi ez a visszafojtott izgalom a hangjában.

Egy pár hónapja végre megfogalmaztam, a magam számára, hogy vonzódom a testvéremhez. Elég régóta húzódott már ez kettőnk között, sok olyan határt feszegettünk, amit más testvérpárok érintetlenül hagynak. És mégsem beszéltünk erről soha egymással. Ha igazán őszinte vagyok magamhoz, akkor halkan bevallom, hogy az ikertestvérem is hasonlóan érez, de mindez egy akkora lépést igényel, amit eddig sem lehetőségünk, sem bátorságunk nem volt meglépni.

Éreztem a hátamon a teste forróságát, ahogy közelebb lépett hozzám, és nagyon vigyázva, hogy ne érjen a bőrömhöz, egy sálat emelt az arcom elé, és kötött a szememre.

„Ed mégis mit csinálsz?! – kérdeztem, kissé megriadva. Furcsa módon a saját suttogásom is hangosabbnak tetszett az engem körülvevő sötétségben.”

„Jawn… bízz bennem. – suttogta a fülem mellett. Hallom a levegő surrogását, és most a másik fülemnél érzem a lélegzetét.”

„Jawn. Tudod, hogy azt mondják, ha megfosztanak egy érzékedtől, a többi kiélesedik.”

A nyakam hátsó részén érzem a forró leheletét.

„Látod? Ha nyitva lenne a szemed, ezt most fel se vetted volna. Így viszont beleborzongtál, láttam.”

Körülvett a hangja, mint egy puha takaró, és mindenütt ott volt. Az illata az orromba szökött, a forrósága égette a meztelen hátamat, a nyakamon a pihéket borzolgatta a lehelete. Én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy még hozzám se ért. Mi lesz velem, ha megérzem a kezét, Lehet ezt az érzést tovább fokozni?

Hallottam, ahogy megkerül.

„Most te nem láthatod az arcom, de én igen a tiéd. Az ajkad forró és piros, elképesztően érzéki. Gyönyörű…”

Az utolsó szavakat a számra lehelte, olyan közel volt, de nem mertem megmozdulni, a sötétség körülvett és béklyóba kötött.

„Ne hidd, hogy nem tudom, mi játszódik és játszódott le benned mostanában. Olyan régóta van már ez bennem, oly rég… ezzel kelek és fekszem… Én … amióta az eszemet tudom, rajongtam érted. Évek óta, küzdök vele, és titkolom. De talán már nem kell tovább várnom.”

Ekkor nyúlt hozzám először. Reszkető kézzel, egyetlen ujját végighúzta a nyakamon, forró, égető nyomot hagyva rajta. Miután a feszültség egyszerre felrobbant volna, és ezzel együtt tovább fokozódott. Önkéntelenül is felsóhajtottam.

„Ed…”

„Csss! Hagyd, hogy kiélvezzem.”

Megint megkerült, és a hátam mögött állt. Ujjaival cirógatta végig a nyakam és a vállam, másik keze pedig a derekamra csúszott. magához húzott, forró testének ölelésébe, amikor megéreztem a bőrét a bőrömön, újra sóhajtottam.

„Sóhajtozz csak! El sem hiszed, milyen csodálatos érzés, hogy én váltom ki belőled ezeket.”

Miközben beszélt, éreztem, hogy az ajkai egyre közeledtek a bőrömhöz. A kezei közben előre csúsztak a hasamra és a mellkasomra, teljesen az ölelésébe húzva. Mikor megéreztem az ajkát egyszerűen hátradöntöttem a fejem, és úgy éreztem, egyedül a karjai, a teste az, ami egyben tart. Nélküle szétszóródnék, elporladnék.

Először csak cirógatott a tüzelő ajkaival. Majd nedves csókokkal halmozta el érzékeny bőrömet. A hüvelykujjával a csípőmet simogatta a nadrágom szegélyénél, a nyakamat pedig a fogaival kényeztette.

Megbabonázva nyögtem, hangosan, minden gátlásomat levetkőzve. Remegett a lábam, alig bírtam magam megtartani, és csak annyi gondolat maradt bennem, hogy MÉG!

Nem volt elég az érzés. Többet és még többet akartam belőle, egészen felfalni, egészen egybeolvadni vele.

Hirtelen éreztem meg a hűvös tenyerét, remegett a keze, és tisztán hallottam, ahogy ő is reszketve felsóhajt. A forróság elborított, maga alá temettek az érzések. Nem voltak a testemnek határai többé, mindenemet, mint egy áldozatot ajánlottam fel neki és annak, amit csak tőle kaphattam meg, amit ő rejtett eddig a tenyerében, és most rám zúdítja.  

Végül összecsuklottak a lábaim, térdre estem a konyha hideg kövén, magammal rántva testvéremet is. Lihegve próbáltunk úrrá lenni az őrült, még vágtató szívünkön. Remegő kézzel téptem le magamról a sálat és óriásira tágult pupillákkal néztem végre öcsém tündöklő zöld szemeibe.

„Nem tudtam eddig kimondani – lihegtem csillapulón. – Szeretlek. Jobban, mint az életemet, mint minden elért sikerünket, jobban, mint a gumicukrot. – Vigyorogtam a saját buta bókomon.  - Szeretlek.”

„Én is szeretlek. évek óta, régesrég. Szeretem, ahogy álmodban mosolyogsz, ahogy este elalvás előtt még végigsimítasz a hajamon.”

Szoros ölelésbe vontuk egymást, végre először szégyenkezés és félelmek nélkül, csak az érzés és egymás kedvéért.

„Hmm… - hallottam a fülemnél a mormogást. – Van egy olyan érzésem, hogy bár a rajongók imádni fogják a ”bekötött-szemű Jawn” -t, a következményeket talán nem kellene beletennünk a klipbe.”

Közös fáradt kuncogásunk visszhangzott a konyhában.