A gravitáció láncai

Eredeti cím: Chains Of Gravity

Korhatár: 14
Kategória: fluff
Írta: minttulovesyou

Fordította: Apple

Nem vagy biztos benne, mi ez.

Olyan, mintha valaki egy idegen nyelven próbálna beszélni hozzád, elvárná, hogy válaszolj, és elveszettnek érzed magad. Fogalmad sincs, hogy lehetne nevezni ezt az érzést, fogalmad sincs, mit tehetnél, hogy elmúljon...

Még csak nem is vagy biztos benne, hogy azt akarod, elmúljon. Nem rossz érzés, csak furcsa. Talán inkább azon kellene gondolkoznod, hogy megértsd. Nem vagy biztos benne, mi ez.

Időnként furcsán néz rád. Olyan, mint a lángoló tűz és a fagyos hó, mint a szél és a szabadság. Mint egy kalitkába zárt pillangó. Nem vagy biztos benne, miért néz rád így, és nem kérdezed meg, mert talán nem kellene tudnod róla. Bár ez nem hangzik túl valószerűnek. Ikrek vagytok, mindig tudjátok, mit gondol a másik. Tudnod kellene. Talán azt akarja, hogy magadtól találd ki, anélkül, hogy megkérdeznéd?

Ezért megpróbálod. Tényleg megpróbálod, könyveket olvasol, rákeresel a neten, de még mindig semmi. Megpróbálod megfejteni a szemeit, próbálsz találni bennük valamit, amit meg tudsz nevezni, de semmi.

Nem teljesen ismeretlen, felismersz benne apróságokat, de az egész kép trükkös. Rád néz, és te rá nézel, és ez összezavar. Te nem kérdezed meg, és ő nem mondja el, és te egyre frusztráltabb és frusztráltabb leszel.

Ott vannak a pillangók. Ostoba, bosszantó pillangók vannak a gyomrodban, és rosszul vagy tőlük. Nem engedik, hogy bármi másra koncentrálj, és azt kívánod, bárcsak elrepülhetnének, vagy valami. Rugdosni kezdenek, amikor rád néz, és azt kívánod, bárcsak abbahagynák, mert ki kell talánod, mi ez az izé. Nem segítenek neked, és azt kívánod, bárcsak eltűnnének.

- John - mondja, és a szemedbe néz, te pedig az ajkait bámulod. Nem vagy biztos benne, hogy miért, ő a testvéred, és csak néhány centiméternyire van tőled. Arcán zavart kifejezéssel néz rád, te pedig halkan sóhajtasz. - Add ide a tollat, kérlek - mondja, és van valami törékeny a hangjában, és ahogy jobb kezeddel a tollért nyúlsz, rájössz, hogy a tűz még mindig ott van a szemében.

—

Eltelt majdnem három hét, és az érzés egyre erősebbnek látszik. Ott van, amikor iskolába mentek, ott van, amikor véletlenül a tiédhez súrolja a kezét, ott van, amikor egymás mellett ültök a kanapén. Ez kínos, és van benne valami furcsa, mert nem vagy hozzászokva, hogy kellemetlenül érezd magad, ha vele vagy. Nem vagy biztos benne, hogy ő is érzi, de éreznie kell, mert ő a másik feled, ezért osztoznia kell veled ezen a furcsa érzésen. Így működtök, tényleg. Érzitek egymás gondolatait, és ez összezavar téged, mert annak ellenére hogy úgy érzed, visszatükrözi az érzéseidet, de még mindig nem tudod megnevezni őket.

Ez egy hosszú nap volt, és a szemei egy kicsit fáradtak, mert nem érzed a tüzet, csak melegség árad szét a testedben, amikor rád néz.

A hátadon érzed a tekintetét, amikor lefekvéshez készülődsz, és amikor dobolni kezd az ujjaival az asztalon, megfordulsz és rámosolyogsz. És ő visszamosolyog rád, amikor megkérdezed, hogy veled akar-e aludni ma este.
A haja csiklandozza a nyakad, és fogalmad sincs miért, de szorosan át akarod ölelni, és soha nem akarod elengedni. Benned a pillangók lustán verdesnek, mielőtt leszállnának. Biztosra veszed, hogy tetszik nekik.

—

Még mindig nem jöttél rá. Úgy gondolod, már rá kellett volna jönnöd, ő mostanra már belefáradhatott... Hihetetlenül ostobának érzed magad, de még mindig nem ismered fel az érzést.

Megnéztek együtt néhány filmet, együtt gubbasztotok a kanapén, ahogy mindig. A jobb karodat köré fonod, a feje a mellkasodon nyugszik, és időnként hallod, ahogy sóhajt. Ez normális, semmi szokatlan nincs benne, de újra érzed a pillangókat. A haja megcsiklandozza az állad, te pedig gondolkodás nélkül előredőlsz, és puszit nyomsz a feje búbjára.
És amikor ragyogó arccal rád néz, van valami a szemében, amit nem tudsz megnevezni.

Édesanyádnak feltűnt, hogy van valami szokatlan a viselkedésedben, és egy napon rákérdez. Megkérdezi, hogy beleestél-e valakibe, kacsint, te pedig lefagysz.
- Úgy viselkedsz, mint aki szerelmes - mondja, mire megrezzensz. - Az osztályotokba jár a lány? - kérdezi, és te nemmel válaszolsz.
Mert komolyan: mi van?

Este sokáig ébren fekszel, a tarkóját bámulva. Melletted alszik, mióta? Két hete? Manapság csak ritkán alszik a saját ágyában, és bár ötleted sincs, mi ennek az oka, nem kérdezed meg. Úgy véled, rémálmai vannak, de ki tudja? Talán csak szereti érezni a közelséged. Akárhogy is, rendben van így. Te is szeretsz mellette aludni.
Arra gondolsz, amit a mamátok mondott. Azt mondta, a te korodban tökéletesen normális szerelmesnek lenni, és hogy meg kellene mondanod a lánynak, hogy tetszik neked, és még néhány dolgot, amit nem teljesen értesz. Mert nem vagy szerelmes, és semmiféle lány nincs a dologban. De mégis, ahogy megfordul, arccal feléd, az ajkai kissé szétnyílnak, s halkan felsóhajt... Nem vagy biztos benne, mit érzel.

—

Egy szeles, hideg este a hálószobátokban írod a leckédet. Ő a zuhanyzóban van, és te várod, hogy visszatérjen, hogy összesimulhassatok a takaró alatt, és megoszthassátok a meleget, mert nagyon hideg van a szobátokban. Az elmúlt napokban többször lövellte feléd a perzselő pillantásait. Bámul, mikor rajzolsz, vagy eszel, vagy a fogad mosod, és a tekintete éget. Nem tudod, hogy szólnod kellene-e, hogy hagyja abba, vagy tetszik a dolog. Mert úgy érzed, mintha... Magad sem tudod, talán mintha akarna téged. Mintha szeretne téged. Megrázod a fejed. A testvérek nem csinálnak ilyet.
Bár, amikor a kapcsolatotokra gondolsz, rájössz, hogy már sok határt átléptetek, és többé már semmiben nem vagy biztos. Mert amikor a feje a mellkasodon pihen, az sokkal jobb érzés, mint amilyennek lennie kellene, és amikor a kulcscsontodon érzed a lélegzetét, kiráz a hideg, pedig nem kellene.

Még csak fel sem emeled a tekinteted a könyvből, amikor besétál, így is hallod, hogy mosolyog, és visszamosolyogsz, bár ő nem igazán láthatja. Hallod, ahogy becsúszik a paplan alá, és lassan becsukod a könyved, mielőtt elindulsz felé. Téged néz, és a szemei égetnek - és hirtelen ideges leszel. Van valami nagyon intenzív a tekintetében, amitől félsz - nem félsz, csak kicsit megijedsz. Megijedsz, nagyon különös módon.

Bemászol az ágyba, ő pedig a kapcsoló felé nyúl, de te megragadod a csuklóját, mire kitágulnak a szemei. Bizonytalan és ideges vagy, ő pedig az ágyadban fekszik, szőke haja kócos, az ajkai pirosak, és kissé szétnyíltak a meglepetéstől, és te nem tudod kizárni a fejedben sikító gondolatot, hogy mennyire gyönyörű.

És aztán visszatér az a tekintete, és nem tudod visszafojtani az önelégült mosolyod, amikor megnyalja az ajkát, és ő is idegesnek tűnik - te pedig elengeded a csuklóját és lekapcsolod a lámpát. Még egyszer rád néz a sötétségen át, és tudod, hogy tudja. Tudja, hogy tudod, és szinte érzed, ahogy mentálisan megpaskol téged. Ellenállsz a kísértésnek, hogy felnevess.
Amikor felébredsz, annyira össze vagytok gabalyodva, hogy komolyan nem tudod, melyik láb a tiéd, és melyik az övé. A szemei még csukva vannak, mégis érzed magadon a pillantását, amikor a fürdőszobába sétálsz.

—

Érzed, hogy a játéknak még nincs vége. Rájöttél, mit akar, nem igaz? Még mindig azokat a pillantásokat küldi feléd, eléget téged a szemeivel, és te kissé kényelmetlenül érzed magad, ugyanakkor büszke vagy. Ez furcsa és szokatlan... Téged néz, te pedig őt nézed.

Aztán egy napon rajtakapod, amint az ajkaidat bámulja, amikor beszélsz, és egy pillanatra összezavarodsz. A szádat nézi, szemei lángokban, te szórakozott pillantást lövellsz felé, mire ő félre néz. Nem kérdezel rá, és ő nem mondja el, mert tudod.

A pillangók még mindig ott vannak, és azon az éjjelen érzed, ahogy felfelé másznak a torkodban, amikor az ágyatokban fekszel. Szembefordul veled és a szemei elégetnek.
- John? - suttogja; a lélegzete az arcodat csiklandozza, és érzed a fogkrém enyhén mentolos illatát. Melletted fekszik, és rámosolyogsz, amikor folytatja. - Tudod - mondja, és tényleg tudod. Bólint, és kiabálni akarsz, mert bár akarod, hihetetlenül ideges vagy. A pillangók egy időre megfagytak a gyomrodban, és nem emlékszel, melyikőtök hajolt előre.

Az ajkai szinte tökéletesen illeszkednek a tieidre, és olyan íze van, mint a szabadságnak. A szemeid gyorsan lecsukódnak, ő közelebb kúszik, érzed a mellkasát a tiédhez préselődni. Fogaival rabul ejti az alsó ajkadat és halkan felsóhajt, és a te szádat is puha hang hagyja el, amikor megérzed a nyelvét az ajkaidon.

Bár még mindig nem vagy benne teljesen biztos, hogy is hívják ezt pontosan, a benned lakó pillangók teljesen megőrülnek.